Ismerkedjünk meg a fodormentával!

2021.01.19. - Herbárium

Fodormenta, zöldmenta, kerti menta vagy köményes menta: ezek mind ugyanazon gyógynövényt (Mentha spicata) takarják, mely az árvacsalánfélék családjába tartozik. Európában és Dél-Ázsiában endemikus, könnyű termesztési feltételei miatt világszerte előfordul.

Jelenlegi tudományos nevén először 1753-ban említette Carl von Linné (svéd botanikus), de ókori mitológiai írások is beszámoltak a fodormentáról, és a természettudós Plinius az I. században már írt róla. Angliába az V. század környékén került be a rómaiak által, ekkor már használták gyomorproblémák kezelésére. Érdekesség, hogy az amerikai forradalom idején fizetőeszközként is funkcionált.

Neve a latin mentha szóból származik, amely a görög minthe szó kölcsönzése. A görög mitológiában Minthe egy nimfa volt, akit Perszephoné növénnyé változtatott, miután megpróbálta elcsábítani szerelmét, Hádészt.

A 30-100 cm magasra növő lágyszárú növény évelő.  Gyökere kiterjedt. A szárain elhelyezkedő tojásdad levelei keresztben átellenesek, 5-9 cm hosszúra nőhetnek, és elérhetik az 1,5-3 cm szélességet is. A levelek alsó fele mirigyszőrökkel borított. Júniustól szeptemberig nyíló virágai kalászalakúak, ibolyalilás-kékesek, alul fehérek. A fodormenta minden mérsékelt éghajlaton elél, a legtöbb talajfélét kedveli, de megtalálható mocsaras és patakos helyeken is, vízigénye egyébként is nagy. Igazán széppé a félárnyékos helyeken fejlődik, de jól tűri az árnyékot és a tűző napsütést is.

Kiváló teaalapanyagként elhíresült leveleit frissen, szárítva és fagyasztva is használják. Kivonata alkalmas hányinger csillapítására, láz csökkentésére, de kutatások alapján hatásos a daganatok elleni harcban is, és antimikrobiális aktivitása is kiemelkedő. Illatával gyakran találkozhatunk fogkrémek és samponok használata közben, illetve illatosítók esetében. Az illóolaja hasznosnak bizonyult a szúnyogok elleni védekezésben, ezzel egy környezetbarát megoldást kínálva a problémára.