Ismerkedjünk meg a köménnyel!

2021.02.04. - Herbárium

A zellerfélék családjába tartozó fűszerkömény (Carum carvi) Nyugat-Ázsiában, Európában és Észak-Afrikában endemikus.

Napjainkban a mediterrán éghajlatú területeken kívül egész Európában termesztik, 2011-ben például Finnország adta a globális termelés 28%-át. Ez valószínűleg az ottani kedvező éghajlatnak és a hosszú nyári napsütéseknek köszönhető. A kömény története messzire nyúlik vissza, már a Biblia is részletezte előnyös tulajdonságait, és a görögök és rómaiak is szívesen használták gyógynövényként vagy receptek hozzávalójaként, illetve tonikként is fogyasztották.

Európában mégis csupán az 1200-as években terjedt el. Etimológiája nem egyértelmű, mivel a latin carum és szanszkrit karavi kifejezés is rá vonatkozik, ráadásul a későbbi évszázadokban ezek keveredtek.

 A 40-60 cm magas növény megjelenésében nagyon hasonlít a paszternákhoz. Szárából 20-30 cm hosszú mellékszárak fejlődnek ki, melyeken finoman tagolt, tollszerű levelek helyezkednek el. Apró, fehér vagy rózsaszínű virágai ernyőben nyílnak. A belőlük fejlődő kömény gyümölcsei – melyeket gyakran tévesen neveznek magoknak – körülbelül 2 mm-esek, félhold alakúak és enyhén mentolos ízűek. A növény bármely részét megdörzsölve erőteljes ánizsos illatot érezhetünk. Gyökerében is a paszternákra és egyéb répafajtákra hajaz, mivel a fehér színű gumós gyökér ehető és édes ízű. Kétnyári növény, azonban melegebb éghajlatokon egyévesként termesztik. Kedveli a meleg és napos időjárást. A konyhákban egészben és őrölt formában is felhasználásra kerül, azonban különleges íze miatt legtöbbször nem kombinálható más fűszerekkel. Alkalmazzák desszertekben és likőrökben is, levelei salátákhoz vagy levesekhez is felhasználhatóak. A nemzetközi konyhákban különféle szerepeket tölt be: Ausztriában a marhahús ízesítésére használják; Magyarországon és Szerbiában gyakran találkozhatunk vele a pogácsákon; az Egyesült Államokban leggyakrabban a rozskenyerek sütésénél kerül elő. Érdekesség, hogy a közel-keleti konyhában köménypudingot, avagy meghlit készítenek belőle. Gyógynövényként is hasznos, segíti az emésztést és a szélhajtó teák egyik fontos alapanyaga.