Ismerkedjünk meg a cédrussal!

2020.09.02. - Herbárium

A cédrus (Cedrus), ez a fenséges, díszes örökzöld növény az északi flórabirodalom (Boreálisz) egyik őshonos lakója volt, míg nem élőhelye a virágos növények térhódításával párhuzamosan egyre kisebb területre zsugorodott. Korábban a teljes északi mérsékelt égövet uralta, így Európában, Ázsia északi részén és Észak-Amerikában is megtalálható volt, ma már csak két egymástól elszigetelt helyen él.

A himalájai cédrus csak a Himalája nyugati részén 1500–3200 méter tengerszint feletti magasságban, a libanoni cédrus pedig a Földközi-tenger térségében 1000–2200 m tengerszint felett él. Egyes kutatások szerint ezek valójában egyetlen faj földrajzilag külön helyre került populációi, mások szerint külön fajok – ezt nem tudni biztosan. A hétköznapokban azonban olyan fákat (például vörös vagy spanyol cédrus) is illetnek a cédrus névvel, amelyek rendszertanilag nem tartoznak ide. Az elnevezés egyébként a görög kédrosból származik, és már az ókori görögök és latinok is használták a szót a Boróka nemzetség más fajaira is.

Díszfaként olyan mérsékelt éghajlaton termesztik, ahol télen sincs hidegebb -25°C-nál, így sikeresen hosszú távú termesztők Dél-Ausztrália és Új-Zéland, Észak-Amerika déli és nyugati része, illetve a mediterrán régió, valamint Nyugat-Európa északi része, egészen a Brit Szigetekig. Hazánkban Gyöngyösön, az Orczy-kastély kertjében található néhány több mint százéves példány.

Rendkívül hosszú élettartamú örökzöld növény, gyakran 2-3000 évig is elél, így a hosszú élet szimbólumának tekintik. Ezen idő alatt a populáció tagjai többnyire 30-40 méter magasra nőnek, ám ideális körülmények között már 60 méter magas példányokat is dokumentáltak. 

Fája fűszeres-gyantás illatú, kérge repedezett. A fiatal egyedek lombkoronája kúpos, az ágak többé-kevésbé vízszintesen nőnek, az idősebbeké már szabálytalan alakú, ágaik szétterülnek és meghajolnak. Különösen a magányosan élő példányok koronája impozáns. Tűleveleit viaszréteg óvja a kiszáradástól, a védő viaszréteg vastagságától függően színűk az élénk fűzöldtől a sötétzölden át egészen a halványkékig változik. A törpehajtásokon 20-40 leveles csomókban helyezkednek el, míg a hosszúhajtásokon szórtan találjuk meg őket. Porzós virágzata is toboz, termős virágai a törpehajtások csúcsain bukkannak elő, 2-3 év alatt érnek be, ezután felnyílnak, és széthullajtják a szárnyas magokat.

A legjobban a sziklás, meszes talajon fejlődik, a gyarapodáshoz azonban sok csapadékra van szüksége. Ezt a Földközi-tengeren a téli esőzések, míg a Himalája nyugati részén elsősorban nyári monszunok és esetenként a téli havazások biztosítják. Fája szúmentes, így hajóépítéshez kiváló, de előszeretettel készítenek belőle luxus bútorokat is. Élő növényként pedig kedvelt bonsai-típus.