Ismerkedjünk meg a kúszó fajdbogyóval!

2020.08.16. - Herbárium

Az Észak-Amerika északkeleti részén őshonos növény, a kúszó fajdbogyó (Gaultheria procumbens) a hangafélék családjába tartozik. Számtalan más néven is ismert, keleti teabogyóként, dobozbogyóként vagy szarvasbogyóként is hivatkoznak rá. Nevét onnan kapta, hogy hosszú gyöktörzsei (ún. rizómák) segítségével képes kúszni a talajon. Ezek a rizómák a talaj felső 20–30 mm-es rétegében találhatók, nekik köszönhetően képes a növény a rövid ideig fellobbanó erdőtüzeket túlélni. Különös, de ha a gyöktörzs nem sérül a tűzben, akkor a növény képes újranőni belőlük akkor is, ha a föld feletti részeket elpusztította a tűz. Alapvetően acidofil élőlény, tehát a savasabb kémhatású talajokat kedveli, főleg az erdei fenyős részeken növekszik. A napfényt is jól tűri, virágba borul és terem is, ha kellően nedves a talaj.

A törpecserjékhez tartozik, így maximum 20 cm magasra nő meg, de jellemzően ennél kisebb, alig 10-15 cm nagyságú. 1-2 cm széles levelei örökzöldek, tojásdad, ovális alakúak és édes-mentás illatúak, így szárítás és főzés után jóízű gyógyteaként fogyaszthatók, valamint rágógumikba, mentolos cukrokba is előszeretettel használják. Harang alakú virágai aprók, alig 5 mm-esek és hosszú, fehér vagy halvány rózsaszín fürtökben, valamint különállóan is nyílnak a nyár folyamán. Piros gyümölcse bogyós, az ember számára is ehető, szintén menta ízű, és ha az ember nem szedi le, az állatok számára egész télen fogyasztható. Mivel levelei is zöldek maradnak télen, így számos állat, például a fehérfarkú szarvas is ezen éli túl a hidegebb időszakokat, de szívesen csemegézik a vörös rókák, medvék, egerek és a mókusok is.

Alacsony termete és impozáns megjelenése miatt a téli lakás hangulatos dísze lehet.