Ismerkedjünk meg a levendulával!

2020.06.14. - Herbárium

Ez a kékes virágú, mindenki által jól ismert növénynemzetség az árvacsalánfélék családjába tartozik. Mintegy 39 faja és több hibrid faja is van, a legismertebb a közönséges levendula (Lavandula angustifolia). Nevét is a külleméről kapta, a latin livere („kékes színű”) kifejezés után. Dísz-, fűszer- és gyógynövény, amely elsősorban Európában őshonos, de ugyanúgy találkozunk vele az Atlanti-óceánban fekvő Zöld-foki Köztársaság szigetcsoportjaitól és a Kanári-szigetektől Délkelet-Európán keresztül Észak- és Kelet-Afrikáig, ahogy Délnyugat-Ázsiában és Délkelet-Indiában. Még az ausztrál kontinensen is előfordul, bár itt 1920 óta invazív fajként, káros gyomnövényként tartják számon. 

Magyarországon a 20. század elejéig csak a középkori kolostorkertekből ismerték a növényt, az 1920-as évek közepén azonban a kor egyik neves gyógynövényszakértője, Bittera Gyula, létrehozta az első ültetvényt.

A nemzetségben egyaránt találni egynyári és évelő fajokat is, amelyek félcserje vagy cserje termetűek. A levelek alakja változatos, néhány fajnál egyszerű lándzsás, más fajoknál szárnyas, vagy többszörösen szárnyas és tagolt. A legtöbb esetben finom szőrökkel is fedettek és zöldek vagy ezüstzöldek. Virágaik kékek, fehérek, rózsaszínek vagy lilák, de a vadon élő fajoknál előfordul feketés lila és sárga színű változat is. A virágzati szár a levelek fölött van, a virágok örvökben állnak. Illatuk erős, aromás, könnyen felismerhető. A nyár elején, júniusban kezdenek virágozni, és egészen augusztusig pompáznak. Néhány faj ősz elején másodvirágzásba kezd, ha az első virágzatot eltávolították. Többnyire dugványozással szaporítják, az alacsony bokrok rendszeres gondozás mellett akár 20-25 évet is elélnek a száraz, homokos vagy kavicsos talajon is, ha elég napsütés éri őket. Kevés gondozás mellett is minden nyáron csodálatos virágfüzéreket hoznak.

A levendulát alapvetően az illóolajáért termesztik, de a kozmetikai ipar is hasznosítja. Fűszerkeverékekben is megtalálható, bőséges nektárjából méz készül. Virágai ehetők, így kandírozva, süteménydekorációként, szörpökben, és csokoládékban is megtalálhatjuk őket. Száraz virágait az ellazult alvást segítő párnákban és a ruhás szekrényekben is elhelyezik, illetve a virágkötészetben is kedvelt alapanyag.