Ismerkedjünk meg az oregánóval!

2020.06.07. - Herbárium

A szurokfű nemzetségbe tartozó fűszer- és gyógynövényt vadmajoránnaként vagy oregánóként  (Origanum vulgare) ismerjük. Neve az origanum görög szóból ered, ahol az oros előtag „hegy”, a ganos utótag „ragyogás” jelentésű, „a hegy ékessége” összetételként fordítható. Őshazája a Földközi-tenger medencéjére tehető, ma már Észak-Amerikában, illetve Európa- és Ázsia-szerte előfordul vadon és termesztett formában egyaránt. Hazánkban is gyakran felbukkan a meszes talajokon, főleg hegyoldalakban és erdőszéleken.

Már az ókori Egyiptomban is ismerték gyógyító hatását, köhögés csillapítására használták, a görögök emellett sérüléseket is gyógyítottak vele. Európában leginkább fűszerként terjedt el, sajátságos íze a majoránnára és a kakukkfűre emlékeztet, bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva a mediterrán konyha jellegzetes ismertetője.

A szurokfű közepesen magas félcserje, 30-80 cm magas, évelő növény. Vízigénye is alacsony, így kifejezetten igénytelennek számít, a tűző napot is elviseli. Gyökérzete kúszó, fokozatosan fásodó. Szára gazdagon elágazik, négyélű, barnásvörös színű.  Zöld levelei átellenes vonásúak és tojásdadok, a csúcs felé hegyesednek. Bíborszínű murvalevelei szintén hosszúkásak. Virágai hosszú kocsányon, a levél hónaljából kifejlődő tálörvekből jönnek létre, aprók, fehér vagy bíborszínűek, júniustól szeptemberig virágoznak. Termése barna színű, alig 1 mm-es. Termesztéskor magvetéssel vagy tőosztással szaporítják.

Leveleit szárítás után leforrázva nyugtatóként fogyasztják, illetve ételízesítésre, festékkészítésre is használják.